Elmentél, megtetted azt, amire csak kevesen képesek. Felismerted, hogy egy bántalmazó
kapcsolatban vagy. Lehet, hogy ezt még magadnak sem mondtad ki, nem tudatosult. Csak érezted: a
zsigereidben, a lelkedben, a szívedben, hogy valami nem jó. Hogy fogysz el, nincs energiád, folyton
különféle betegségekkel küszködsz minden nap. Ami még inkább elbizonytalanít abban, hogy tudnál
e egyedül élni a gyerekekkel. Hiszen mindig minden bajod van… És a párod is érezteti ezt feléd.
„Nélkülem mi lenne Veled?” „Mindenre alkalmatlan vagy.” „Már megint mi bajod van? „
A külvilág pedig? Erősíti, hogy milyen szerencséd van. A párod mennyit besegít. Viszi a gyereket,
bevásárol. Egy igazi kincs!
Gyakran Te is elbizonytalanodsz, hogy nem Te érzed e rosszul. Nem vagy e elégedetlen. … Semmi sem
tökéletes..
De egyszer csak felébredsz. Vagy talán még az sem. Csak érzed, hogy ha innét nem mész el,
meghalsz. Átvitt vagy fizikai értelemben is akár. Bekapcsol a menekülési ösztön. És megcsinálod.
Magad sem érted, hogyan, de elmenekülsz.
A környezet értetlenkedik. Célozgatnak rá, hogy rossz döntést hozol. Mit fogsz csinálni a gyerekekkel.
Egyedül. Hiszen olyan szépen éltetek… És Te nem is tudod elmagyarázni senkinek igazán, mi volt a
baj.
Mindenki azt várja, hogy olyan egyértelmű válási okot tudj felvonultatni, ami érthetővé teszi a tetted.
„megcsalás” „fizikai bántalmazás”, „szenvedélybetegség”.
A végén már nem is magyarázkodsz. Csak veszik az energiád. Pedig abból van a legkevesebb. Ezt csak
az érti meg, aki élt így. Hiszen kifelé olyan elbűvölő, tökéletes az ex…
Gyakran elbizonytalanodsz emiatt. Mit tettél? Borítottad az egész családot. Hogy tehetted ezt??
Meg jönnek a „járulékos veszteségek”: barátok elvesztése, akiket befolyásol is a volt párod.
Megszokott ünnepek, nyaralások, szomszédokkal való főzőcskézés, anyagi veszteségek. És ezek
fájnak. Már szinte el is felejted, hogy miért jöttél el. Nehéz a gyerekekkel egyedül, anyagilag is
megterhelő.
Sírsz egyedül otthon. A volt párod bezzeg virul. Új pár, új hobbi, magabiztosság.
És ez pokol. Amkor úgy kerülsz vissza az áldozat szerepbe, hogy magadat teszed oda. Újabb pofon kell
ahhoz, hogy megrázd magad, és kimondd.
De hát ez csak illúzió. Ez csak külsőség. Hiszen „Ti” is milyen szépen éltetek! Milyen tökéletes pár
voltatok! A pokol otthon kezdődik, ahol senki nem látja. Ezt TE már tudod.

Kérlek, amikor így érzed magad, tedd fel a kérdéseket magadnak:

• Ha most megtehetném, visszamennék?
• Ha visszamennék, mi történne?
• Meg tudnám ölelni azt az embert?
• Tudnék vele élni?
• Hogy lennék akkor?

És egyre ritkábban fogsz visszaesni. Az elme nagy játékos. Képes egy ponton törölni a rossz
emlékeket. Győzd le az elméd! Legyél Te a nyertes!

Én drukkolok Neked! Mert erős vagy! Csak Te tudod mennyire.
Ha ezen utadon segítségre van szükséged, várlak szeretettel!