Mi állhat a hatékonyság csökkenése mögött? 

A folyamatok mindig elakadnak? A kommunikáció hiányzik? A hatékonyság egyre csökken? Plusz köröket futnak a kollégák ahelyett, hogy egyenesen kommunikálnának? 

Szervezeten belül ennek sok oka lehet. Kezdve a rossz céges folyamatoktól, a valós vezetés hiányáig bezárólag. De mi az, ami mégis a legtöbb esetben tetten érhető?

A ki nem mondott sérelmek, félreértések, amik akadályozzák a nyílt kommunikációt, a problémák gyors megoldását, egymás segítését, egyáltalán a csapatban gondolkodást.

Vegyünk két egyszerű példát: Julika ad egy árajánlatot a cég egyik legnagyobb partnerének. Miután elküldi a másik irodában dolgozó kollegájának rájön, hogy hibázott. Nem nagy ügy, mindenkivel előfordul. Ezért azonnal fel kellene hívnia a prezentációra készülő kollegáját, hogy mi a helyzet, gyorsan javítja. DE nem teszi, mert több hete nem beszélnek, mert Julika kapott tőle egy emailt, amit nagyon a szívére vett, bár a másik oldalon nem ez volt a szándék. Úgy érzi, nem vallhatja be azt, hogy valamit rosszul készített el, így lapít, és reménykedik benne, hogy a mai előadáson nem derül ki, utána pedig javítja. De a partner kiszúrja, és mivel a tévedés miatt jelentősen nagyobb összegű az ajánlat, így más cégekkel is tárgyalást kezdeményez..

vagy

Gyártásban sokszoros körök lefutása, emiatt a határidők tartásának el-lehetlenülése annak okán, hogy a minőségügyi mérnök és a gyártósort vezető személy nem tudják egymás között tisztázni a korábbi konfliktusukat, ezért nem közvetlenül rendezik a gyors beavatkozást igénylő problémákat, hanem plusz 2 emberen keresztül. És a lavina elindul. A határidők csúsznak, minden borul…

Pitiáner ügyek, fájó financiális következményekkel, igaz?

Miért nehéz ezt tisztázni? Azért, mert az emberek többsége konfliktuskerülő, különösen a munkahelyén. A sérelmeket munkahelyi pletykák, célozgatásokkal, rejtett neheztelésekkel „kezelik”, amik csak elmérgesítik a helyzetet, és akadályozzák a gördülékeny munkavégzést. Mivel nyílt konfliktus nincs, így a vezető sem tud beavatkozni.

Ekkor jöhet megoldásként a szervezeti mediáció: a mediátort titoktartás köti, ezért könnyebben nyílnak meg a számára. Kvázi: Nincs tétje annak, ha kimondják azt, ami eddig csak az asztal alatt büdösödött. Ugyanis, ha ez nem történik meg, akkor a „seb” elüszkösödik, és előbb utóbb le kell „vágni”. Ismerős ugye? Amikor 2 ember, vagy egy csoport munkája, hangulata annyira szint alá kerül, amikor már csak az utolsó lépcső marad megoldásként: az anyagilag és erkölcsileg is fájó elbocsátás.

Mediációval a felek leültethetőek, a félreértések tisztázhatóak, az ellentétek feloldhatóak. Amennyiben szükség van rá, egy együttműködési egyezség is készülhet, ami megkönnyíti a további együttműködést. 

De őszintén? Gyakran már az is elég, hogy egy szakember segít abban, hogy a felek rájöjjenek, hogy az amiért neheztelnek, nem is olyan szándékkal történt, amit ők feltételeztek.  Néha olyan kevésen múlik, de ha ez nem történik meg, az pénzben is kifejezhető veszteség.