Sokan vannak olyan élethelyzetben, amikor úgy érzik egyedül maradtak. És azt hiszem, sok esetben ez így is van.

A többség rohan, ítélkezik, vagy éppen elfordítja a fejét.

És nem veszik észre , hogy az az anya csak sorvad. Teszi a dolgát némán, tűr, és közben elfogy. Ha valakivel meg is osztja azt, amit érez, nem kap támogatást. Csak olyan mondatokat hall: 

• Semmi sem tökéletes.
• Biztosan eltúlzod.
• Minden férfi ilyen.
• Tűrni kell.

Aztán amikor beteg lesz, nagyon beteg, mindenki csodálkozik. „De hát olyan fiatal még”. – mondják. „Ott az a gyönyörű család. „ „Milyen igazságtalan az élet.”

Pedig szinte törvényszerű volt, hogy valami történni fog. Először csak szürkül az ember. Érzi a szeretetlenséget. DE nem mondja ki. Magának se. Csak lassul, motiválatlan, „rossz” kedvű… Majd vannak napok, amikor az ágyból kikelni sincs kedve. Mikor elfogy a türelem, és a feszültség, az idegesség csak újabb lelkiismeretfurdalást generál. Kiabálás a gyerekkel, mogorva válaszok… És a spirál beindul. Már nem is tudja mi a rossz, csak azt, hogy utálja már magát is. 

Aztán jönnek a testi bajok: Először csak kisebb jelek: nem tud kikeveredni a betegségekből, pajzsmirigy gondok, hízás vagy éppen fogyás. Fáradékonyság, hormonális gondok… Aztán a nagyobb csapás: Méhnyakrák, mellrák, petefészek ciszták, autoimmun gondok… a lehetőségek tárháza végtelen. És ha még mindig semmi nem történik, akkor hiába minden küzdelem a testi bajok ellen. Semmi sem fog javulni, maximum időlegesen. 

Innét két út van: A rossz kedvet, a gondokat el lehet takarni a betegségekkel. Legalább van mi ellen harcolni. Vagy sikerül, vagy nem. .. 

Kérdeztem meg már hölgyet, hogy értem én, a gyerekek miatt nem válunk, de a gyerekeknek az jobb lesz, ha elveszítik az édesanyjukat?  Nem hinném…

A másik: a felébredés. Amikor tisztázásra kerül: az életed a tét. Változz és változtass. Különben véged!

És a férfiak? Ugye, ugye..? Ők mennek. Dolgoznak. Túlórát vállalnak. Ha otthon vannak, a garázsban bütykölnek, a telefonjukat nyomkodják, minden szabad pillanatban a hobbijukat űzik. De semmiképpen sem beszélnek. Gyakran még magukkal sem. Menekülnek.

Sok oka lehet: 

Például infantilizálva van otthon. Ő soha, semmit nem csinál jól. Még azt sem tudja, hol találja a hűtőben a vajat..  Mindig rossz fajta tejet hoz a boltból. Mindent elveszít. ..

Érzi, valami nem stimmel. Nem néznek rá férfiként, és Ő sem látja a nőt a gyermekei anyukájában. Miért? Erről rengeteget lehetne beszélni.

Nem is számít, mit gondol. Csak az, amit megkeres. Senki nem tudja, milyen teher ez. A család fenntartása, vagy a folyamatosan növő színvonal fenntartása. De egy férfi erről sem panaszkodik.

Csak egy reggel nem ébred fel. Vagy agyvérzést kap, esetleg szívrohamot. Természetesen ezeket megelőzik az álmatlan éjszakák, a motiválatlanság, a reflux, a belső feszültséget jelzik a hirtelen, agresszivitással teli mondatok. Amit utólag szégyell. De nem mondja.

 De egy férfi tűr, és csinálja. Igaz?

Nézz szembe magaddal, őszintén. Szeresd magad  annyira, hogy megteszed ezt.

Segítséggel, vagy egyedül. Te tedd meg kérlek!