Egy válási tanácsadás során felmerült a Babaváró hitel kérdése. Pontosabban a kérdés arra vonatkozott, hogy hogyan tovább, ha a válófélben lévő családot még egy ilyen jellegű kötelezettség is terheli.

És ez indított el bennem egy gondolatmenetet a vagyonmegosztás kérdésével kapcsolatban. Hiszen e szót hallva többségünk első körben a nagyobb vagyonnal rendelkezők „harcára” gondol kizárólag.

De mi van azokban az esetekben, amikor a vagyonmegosztási mediációnak ennél sokkal nagyobb súlya van. Ez a különbség nyilván nem összegekben nem hasonlítható egymáshoz, hiszen egy több céggel, és ingatlannal rendelkező házaspár természetesen nagyobb összegekről vitázik, de az osztozás  tétje gyakran az átlag családoknál nagyobb.

A mediátor feladata itt különösen fontos hitem szerint. Hiszen egy rossz „alku” során akár az is megtörténhet, hogy az egyik fél az utcán találhatja magát. Vagy az ingatlan megtartása érdekében olyan terheket vállal be (hitelek fizetése , nagy rezsi), ami a gyakorlatban oda vezethet, hogy el-lehetetlenül az élete. Nagyon fontos, hogy itt olyan megállapodás szülessen, ami élhető és hosszú távon tartható. Természetesen itt is fő szempont a gyerekek stabil körülményeinek a biztosítása, de nem szabad elfeledkezni a szülőkről sem. 

Abban is biztos vagyok, hogy mindenki környezetében előfordulnak olyan családok, ahol finoman szólva sem egészséges már a párkapcsolati működés, a családi élet. De azért nem változtatnak ezen, mert úgy érzik, nincs kiút anyagilag az adott helyzetből. És van olyan eset, amikor valóban csak egy teljesen más életszínvonal felvállalásával együtt tudnak új életet kezdeni a felek. Ezt át kell gondolni, mérlegelni kell, és felnőttként felelőséget vállalni a saját életünkért. Nem könnyű.  De az is előfordulhat, hogy egy külső szemlélő lát megoldást arra, ami belülről megugorhatatlannak tűnik.

Többségében van megoldás. Gondolkodjunk rajta együtt.